A magyar autóipar remeke.
Igazából semmi gond nincs vele a vékony lemezen kívül,használtautó piacon könnyen értékesíthető,nincs olyan magyar ember aki ne találkozott volna magyar gyártású Suzukival.Sokan azért elfelejtik,hogy nem napi sportautónak készült,bármennyire is lehet neki nyomni,azért meg is kell vele állni.
Ha neadjisten törik,akkor viszont kompletten újra kell építeni az elejét(tapasztalat) már egy kutyával való akaratlan randi után is,ugyanis a lökhárító mögött konkrétan semmilyen merevítés nincs,van a hűtő, van a klímahűtő,ventillátor, motor és kész.
Ráadásul Suzukit vagy fiatal, vagy nyugdíjas vesz.
De tényleg.
Volt egy elsőtulajdonos,klímás,szervízkönyves korrekt Ignisünk,7-8 apró csapágygolyónyi horpadás az oldalán (olyan,mintha jég verte volna) pöttyökkel,de legalább karambolos nem volt,festékvastagság gyári.Mindene működik,nincs lelakva, mégis sokan beleverték a csúfot.
Jöttek a kifogások:
Tiszta horpadás (persze hogy van,nem új autó azért van kiírva a bejárathoz,hogy használtautó kereskedés),drága (ja,minden drága persze,de akkor miért ezt nézed),nem tetszik a színe (majd átfestetjük igény szerint,mint a márkaszervízbe),kopott a gumi,szóval mindent ki tudnak találni,csak azt nem mondják,hogy van rá pénz,de először átnézem és ha jó akkor megveszem.
Na mindegy,ezt már megszoktuk,egy ismerősöm hív egy nap,miszerint kellene az édesanyjának egy autó,de szól előre,hogy nem egyszerű eset.
Mármint az anyja.
OK,mondom ezekután mi jöhet még,van egy viszonylag szép Suzuki Ignisünk jöjjön el,nézze meg,pont jó a bontószökevény automata váltós 2.5 Omegája helyett. Éppen fele annyit fog fogyasztani (merthogy az van neki).
Na másnapra el is jött,megmutatjuk neki az autót,perszehogy ő is a horpadásokon van kiakadva,mert az ö Omegáján egy karc nincs (nincs persze,helyette rohad a küszöb,viszi a bontóba).Na mindegy küzdök vele tovább,mint a fogatlan oroszlán mondom neki,hogy inkább téligumikat vegyen rá,minthogy a horpadásokat javítassa meg (tuti lesz rajta,ahogy vezet) ez most kurvára de ráér kezicsókolom,inkább tessék újra megtanulni a kéziváltót és használni a tükröket.
Persze azért elmondta,hogy nézett egy másikat is helyben,és az mennyivel szebb volt és kevesebbet futott.
Japersze.
Azért kiváncsiságból megnéztem a netet,egy hót mocsok kivűlről,drágább is volt,ráadásul öregebb egy évvel,szervízkönyv ohne,kilométeróra minuszba tekerve.
Ha nem szól rá a haverom az anyjára,hogy nézzen be hozzánk is,akkor tuti azt vette volna meg. (tudom, mert utána elárulta)
Nagy nehezen megértettem vele,hogy azok a kis szeplők huszadrangúak,szóval akkor mégis kell az autónk (persze hitelre),jó akkor intézzük a papirokat aztán lehet vinni a suzit.
Hálisten kapott hitelt (azért pénze volt az öreglánynak),kifizette az önerőt,átírtuk a nevére és már viheti is.
Végül,autóátadáskor egy órán keresztül demóztam neki,hol a kormánykerék,pedálok (sorrendje),mire való a tükör,hol kell ablakot,tükröt állítani,(azért mindig megjegyezte hogy ő már régóta vezet)majd nagy gázzal és két gyalogos majdnem elütéssel elviharzott.
Remélem épségben hazaért és nem lett több horpadás. :)
Utolsó kommentek